A víz világnapján feltárult a föld alatti katedrális

Akik tervezték és építették, nyilván azt hitték, ezt az építményt néhány ott dolgozón kívül soha senki nem fogja látni, ennek ellenére mégis sikerült egy igazi építészeti remekművet létrehozniuk, mely közel 150 éve a funkcióját is remekül ellátja a Fővárosi Vízművek kőbányai víztároló medencéje.

Ezen a kis házikón keresztül lehet lejutni a medencébe
Ezen a kis házikón keresztül lehet lejutni a medencébe

Már a felszíni bejárat is egy bájos kis házikó, amelyben egy elegáns csigalépcső visz le a mélybe. A hatalmas víztároló medencébe érve aztán leesik az állunk, mert olyan az egész, mintha egy katedrálisba léptünk volna. Annyi különbséggel, hogy a föld alatt vagyunk, és normális esetben itt 8 méter magas víz tölti meg a hatalmas teret. Most lámpákkal van megvilágítva a medence, de akkor teljes a sötétség, és senki nem teheti be a lábát.

A víztároló medence 10 800 köbméter víz tárolására alkalmas, hossza 66, szélessége 24, magassága 10,8 méter

Az oszlopokkal tagolt, boltíves csarnokot háromhajós templomhoz szokták hasonlítani, és ez egyáltalán nem túlzás. A medence akusztikája is hihetetlen, a legkisebb zörej is sokszorosára erősödik a téglafalak között. A víz a két szökőkútszerű márvány beömlőnyíláson áramlik be a csarnokba, amikor feltöltik azt, és körülbelül 12 óra alatt éri el a kívánt szintet.

A “gomba”, a szökőkútszerű töltőág, ahol a feltöltés során érkezik a víz

1831 és 1915 között Magyarországon hat kolerajárvány volt, melyben közel egymillióan haltak meg. Az 1866-os pesti járvány után már felismerték, hogy a szennyezett ivóvíznek szerepe van a betegség terjedésében, és megindult a pesti vízműhálózat kiépítése. Ennek részeként valósult meg a mai Kossuth téren az első szivattyúház, majd 1868-71 között a két, egyenként 11 ezer köbméter ivóvíz tárolására alkalmas ellennyomó víztároló medence megépítése Kőbányán.

Ennek a medencének van egy majdnem ugyanilyen párja, a harmadik, betonból készült víztároló a 70-es években készült, és mondanunk sem kell, az esztétika ott már nem számított

Akkoriban a kőbányai Óhegyen még szőlős dombok voltak, itt kezdték meg a hatalmas, nyolc méter mély gödrök kiásásával a munkálatokat. A tervezéssel William Lindley angol mérnököt bízták meg. Az építkezésen olasz építőmesterek és magyar kubikosok dolgoztak.

Az építés ideje a téglafalon

A téglák a Tatai Uradalmi Téglagyárból érkeztek, némelyik téglán még ma is látható a gyár neve. A téglák a mai napig bírják a folyamatos nedvességet, a fél méter vastag falakat a vízzáró hatás elérése érdekében kívülről agyagréteggel vonták be. A téglafalakon színén jól látszik, meddig szokott érni a víz, a legmagasabb vízszint 8 méter körül van.

A Tatai Uradalmi Téglagyárban készült téglák a mai napig jól bírják

A medencéket egy évben egyszer leeresztik, és egy hét alatt alaposan kitisztítják, fertőtlenítik, ezután harmadáig feltöltik vízzel, majd következnek a részletes laborvizsgálatok. Ha ezeken mindent rendben találnak, csak akkor töltik fel újra teljesen. A kőbányai telep a Szentendrei-sziget csápos kútjaiból kapja a vizet és Kelet-Pest (Ferihegytől Cinkotáig) többszázezer lakójának vízellátását biztosítja.

A medence teteje, a gomba-szerű szellőzőnyílásokkal
Az 1900-as évek elején épült gépház

A telep tulajdonképpen egy hatalmas park. A mélyben rejtőző medencékről szinte semmi nem árulkodik, csak a medencék feletti dombokon elszórtan látható, gombaszerű kürtők, melyek a medencék szűrőkkel ellátott szellőzőcsövei. A műemlék gépházak is nagyon szépek, a századforduló első éveiben épültek. Hajdan gőzgépek zakatoltak itt, ma már persze modern gépek biztosítják közműrendszer zavartalan működését.

Forrás:
http://www.turistamagazin.hu/a-viz-vilagnapjan-feltarul-a-fold-alatti-katedralis.html
SZÖVEG: TÓTH JUDIT,   FOTÓ: GULYÁS ATTILA

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük